Új lakótárs

Mikor megláttam legjobb barátom arcát,egyszerre estem kétségbe és lettem dühös.Olivér arca borzasztó volt.Szeme alatt monokli díszelgett,orrából folyt a vér és a lábán alig tudott megállni. Rögtön tudtam hogy ki tette ezt vele.
-Ő volt azt.-mondtam neki dühösen.s közben szaladtam a fiókhoz,hogy kivegyem belőle a kötszereket.
-Ő.-válaszolt,majd leült a kanapéra.
-Na gyere!-mondtam neki,s közben megpaskoltam a combomat ezzel jelezve hogy tegye oda a fejét.
-Kész is vagy.-jelentettem ki magamnak,hiszen mikorra kész lett addigra barátom már az igazak álmát aludta.Mivel úgy voltam vele,hogy én sem megyek be a szobámba,ezért ledőltem mellé,és már aludtam is.
          Másnap reggel arra keltem fel,hogy lakótársam csörög,csattog a konyhában.Sokszor szokott reggelit készíteni,sőt,szinte mindig Ő csinálja.Csodálkoztam is,hogy most,ebben az állapotban is csinál.Bementem a szobámba és valami ruha után kutattam.Közben kezembe akadt Krisztián pár ruhája.Felöltöztem majd egy kupacba dobáltam volt párom holmijait.Megfogtam,majd leraktam a bejárati ajtó elé.Majd ha kell neki valami innen elviszi.Valahová,valamikor.A konyhát vettem célba,hogy megnézzem hogy hogy áll "hadi sérült" Oli.
-Te kis butus,feküdnöd kéne,nem pedig ezzel bajlódni!-parancsoltam rá majd megöleltem.
-Nem vagyok az a siratós típus.-kacsintott egyet majd belepuszilt kócos hajamba.Kérdezgettem volna a tegnap esti balhéról,de láttam rajta,jobb lenne ha hanyagolnánk a témát. Megterítettem,majd  elfogyasztottuk a tökéletes bundás kenyereket.
-Mennyi az idő?-kérdeztem a velem szemben ülő srácot,akinek leesett,hogy miért is kérdeztem.-Fél kilenc.-válaszolt.Indulnom kell,hiszen fél tízre munkába kell állnom.Siettem a fürdőszobába rendebe tenni magamat.majd felkaptam a cipőt,majd a táskát és gyorsan bekiabáltam Olivérnek hogy elmentem.Beültem a közös autónkba majd nekiindultam a forgalmas budapesti közlekedésnek.Az út sokkal hosszabb volt,mint amire számítottam de még így is időben odaértem.A cipőbolt előtt ahol dolgozom,leparkoltam,majd siettem befelé.A főnököm szerencsére rendes és ami még jobb,hogy van egy ugyan annyira idős srác mint én,aki szokott az apukájának segíteni itt az üzletben.Sokszor beszélgetünk,és nagyon jóba lettünk.Mindig emlegeti hogy szeretne önálló lenni,hiszen van normális keresete,amiből több lakótárssal képes lenne fizetni amit kell.Eszembe jutott,hogy mivel most Krisz úgy is elköltözött,és van egy vendégszobánk,kiadhatnánk neki.Még mi is jobban járnák Olival,és valószínű hogy kijönnének.
-Szia!-köszöntöttem a rendívül helyes "kis főnökömet".
-Hello csajszi!-köszönt ő is majd hosszasan megölelt,amit persze viszonoztam.Szeretem azt ahogyan öltözködik.Mindig kitalál egy egyedi divatot,amit biztos hogy nem lát meg az utcán senki máson.Ma például,a nagy hőség miatt,egy cipzáros pulcsit vett fel ami alatt semmi nem volt.Haja tökéletesen beállítva,mint mindig.
-Figyelj csak!-zökkentettem ki a pakolásból,majd tekintetét rám helyezte.
-az a helyzet,hogy otthon a mi lakásunkban megüresedett egy szoba,és rád gondoltam,hogy ideális lakótárs lennél.-fejeztem be a mondanivalómat.
-Tényleg?Rám gondoltál?Ash,ez nagyszerű hír!-lépett közelebb majd felkapta aprócska testem és megpörgetett.
-Ha szeretnéd,most munka után,eljöhetsz megnézni a lakást.-mondtam neki boldogan.
Bólintott,ezzel jelezve,hogy benne van az ötletemben.A munkával hamar végeztünk,majd elérkezett az idő,indultunk,haza hozzánk.Amikor beléptünk a lakás ajtaján,majd megpillantották egymást a fiúk,éreztem hogy nekik van valami közük egymáshoz......