2014. október 26., vasárnap

Baj

*Ya Ou szemszöge*


Amikor Ahs megírta azt az sms-t,már ott voltam az étterem előtt egy szál fehér rózsával a kezemben.Azt mondják,ez a színű virág a hűséget jelképezi.Nem mellesleg,ez a kedvenc virága.
Már bőven volt nyolc óra,de Ő még sehol sem volt.Egy ideje együtt dolgozunk,de még sohasem késett egy percet sem,sőt,mindig hamarabb jött és ahogy észrevettem,egész délután vásárolni volt,hogy minden tökéletes legyen ezen az estén. Nem mintha egy szakadt ruhában nem lenne tökéletes,de hát ilyenek a nők...Mikor már teljesen meguntam a várakozást,elkezdtem sétálgatni,hogy hátha csak itt bóklászol valahol.A kocsiját megpillantva mosolyogni kezdtem,majd elindultam a jármű felé,de abban bizony nem volt senki.Megijedtem.Megijedtem,mert a környéken sem volt egy ember sem. Elindultam a közeli erdő féleségbe,hátha találkozok egy emberrel,aki látta.Közben próbáltam hívni többször is,de nem jött válasz.Ki volt kapcsolja a telefonja.Addig-addig sétálgattam,hogy egy kis kuckót megláttam.Elég ijesztő helynek nézett ki,de abban a pillanatban mindenre  gondoltam,így berontottam.A látvány ami fogadott nem volt kellemes,sőt,egyáltalán nem volt kellemes. Drága angyalkám ott ült,összegörnyedve,megkötözött kézzel és lábbal,ruhája szétszaggatva,orrából folyt a vér,egész teste tele volt kék-zöld foltokkal és az a három izompacsirta körülötte akik csak röhögte a gyengeségén.Amint megpillantottak engem,elindultak felém.Nem mondom magam egy nagyon erős férfinak,de azért egyet-kettőt Én is be tudok húzni valakinek,ha ideges vagyok.Már pedig most az vagyok! Elindultak felém,kettőnek oda gyűrtem a szeme alá,de maradt egy utolsó.Nagyon ismerős volt,de abban a pillanatban nem érdekelt,hogy ki az a személy csak hogy megtanítsam arra,hogy egy lányt soha,semmilyen körülmények között nem ütünk meg. Erre sajnos nem került sor,mert Ő odaszaladt a másik kettő baromhoz.Eközben kihasználtam az alkalmat,felkaptam az Angyalkámat és kirohantam vele.Csak rohantam és rohantam,addig amíg oda nem értünk a kocsijához,gyorsan beraktam az anyós ülésre Én pedig a volán mögé helyeztem magam és már ott sem voltunk.Annyira nyomtam a gázpedált,amennyire csak tudtam.
       Még nem volt otthon Olivér,ami talán nem is baj,mert szeretném ellátni Ashleyt,úgy,ahogy szeretném.Nyugodtan és nem mindenféle kérdések közepette.Igaz én is szívesen kifaggatnám,de tudom,most erre nem áll készen.Ültünk a kanapén,az Ő feje az én ölemben volt,egy szót nem szóltunk,de éreztem,hogy egész teste remeg és hullanak a könnyei.Csak simogattam,és apró puszikat nyomtam a homlokára és a hajába.Hihetetlen,hogy mennyire összetudták törni ezt az igen erős lányt.Kis idő után felemeltem és arra készültem hogy lefürdetem.
-Elviszlek fürdeni,jó?-kérdeztem meg tőle.Válaszként csak egy bólogatás érkezett.Nem is vágytam többre.Megfogtam a kezét,majd felállt,de ez nem sikerült,összeesett.Ott feküdt a földön mint egy darab fa.A szeméből még mindig folyt a könny.Annyira sajnáltam,de sajnos sok minden nem tudok tenni a fájdalma ellen.Felemeltem majd bevittem a fürdőszobába.Ott engedtem a kádba forró vizet,tele nyomtam tusfürdővel és hagytam hogy megteljen. Eközben elkezdtem levenni róla a ruhadarabokat.Ilyenkor a lányokon nem azt szoktam észrevenni,hogy mennyire sebes,véres,hanem valami teljesen mást.Szépen lassan belefektettem a kellemes vízbe,de még mindig csak remegett és sírt.Én ott ültem a kád mellett és hagytam hogy leázzon róla az a sok piszok és egyéb más.Húsz perc múlva kiemeltem a kihűl vízből,testét megtöröltem,majd rátettem a köntösömet,hiszen az jó meleg ráadásul nagy is rá,így testét mindenhol tökéletesen fedte.Még mindig csak bámult maga elé,ahogy eddig az elmúlt egy órában.A szobájában felöltöztettem jó meleg pizsamába és ült az ölemben.Már én is nagyon fáradt voltam,nem még hogy Ő.Azt biztosan tudtam,hogy az éjszaka együtt fogunk aludni,nem fogom Őt magára hagyni.Egy volt a bökkenő,az Ő ágya egyszemélyes.Nincs mit tenni,átvittem az én szobámba,lettem az fekhelyemre majd Én is ledobtam a ruháimat,hisz' arra az öt percre sem fogom magára hagyni,amíg gyorsan lezuhanyzok.Befeküdtem mellé,Ő pedig odabújt hozzám,amit nem tagadok,jól esett.
-Köszönöm.-mondta még mindig nagyon remegve.-Miattad bármit.-gondosan takargattam,hogy még véletlenül se érje semmi baj.Máskor nem így szokott végződni egy ilyen este...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése