8.fejezet

Reggel előbb keltem fel mint Olivér.  Olyan aranyosan alszik így nem keltem fel. Felülök az ágyban majd körbe nézzek. A ruháink a földön hevernek de annyira nem hat meg hogy felvegyem őket. A lábaimat leteszem a földre, felveszem a barátom tegnap viselt pólóját, és a fürdőbe megyek. Megnézzem magamat a tükörbe, és nem túl kellemes  a látvány. Nem láttok mást csak egy gyilkost. Kegyetlen vagyok és ezt tudom. Megmosom az arcomat, majd felnézek a tükörbe megint és Szikit látom benne. Hátra nézzek de nincsen ott. Rálőttem a saját legjobb barátomra. igaz ezt ő is megtette de......de én szeretem őt mint barát. Nem tudom mit tegyek. Leveszem a pólót és beállok a zuhany alá. Mikorra már megmostam mindenemet kimegyek. Olivér még mindig alszik. Odamegyek a táskához. Kiveszem a ruhákat és a kötszert. Átkötözöm a sebemet, majd elrakom és kidobom a dolgokat. Egy fekete leginset veszek fel, ahhoz pedig egy szintén fekete ujjatlant. Az ujjatlant  és a legins közé egy övet veszek fel. Az ujjatlan fölé felveszek egy inget amit az aljánál megkötök. Cipőnek egy pedig elegánsabb sport cipőt veszek.  Felveszem a karkötőimet és a gyűrűimet majd kimegyek a kabinból. Felmegyek a fedélzetre és onnan nézzem az óceánt. A mélyben ha lenézzek látok néhány cápát. Azoknak kéne megenniük, nem még azoknak se kellenék. keserűen felnevetek. Egyszer csak egy kart érzek meg a derekam körül.
- Ott hagytál - suttogja a fülembe
- Olyan édesen aludtál és nem akartalak felkelteni - súgtam
- Mit nézel annyira? - kérdezi
- A cápákat - válaszolom és lemutatok
- Woww - mondja
- Együnk valamit - fogom meg a kezét és húzom magam után
- Támogatom a csodás ötletet - simogatja meg a hasát
Erre én felnevetek.
Lemegyünk az étterem részre, én leülök és várom hogy hozza a kaját. Egy öreg házásspár megy el mellettünk. A bácsi még mindig fogja a néni kezét és szerelemmel néznek egymásra. Ez az ami nekem sosem lesz.  Öreg korom. Talán Olivérnek se de erre nem tudok gondolni. Arra sem tudok gondolni hogy mással legyen. Szeretem azt a fiút, még ha magamnak is nehéz bevallani.
leteszi elém a tojást, magának is rántottát tesz le csak éppen kétszer annyit. Leül elém.
- Miért hajón jöttünk? - kérdezi
- A reptéren megtudták volna mondani kivagyok, és így Byron hamar ránk találhatna. Meg aztán, szeretem a tengert. - mondom
- Féltelek Ash - mondja
- Ne tedd, nem éri meg! - fogom meg a kezét
- Szeretlek Ashley, és nem akarlak elveszíteni - mondja a szemembe
- Én sem, Olivér. De kettőnk közül inkább te éljél én már romlott vagyok
- Én nem így gondolom. Inkább te élj. Hasznosabb vagy.
- Igen, és miben? Emberek ölésében? Ha én élnék valószínűleg ölnék és elkapnának, és a halál soron végezném esetleg életem végig börtönben maradok. Nagyon jó élet - röhögök fel gúnyosan
- Ash....erre most ne is gondoljunk - szorítja meg a kezemet
Egy ideig csak eszünk és nem is beszélünk. A hangszorokból Selena Gomez énekel. Énekel? Inkább kornyikál. Mikor befejezzük az evést kimegyünk oda ahonnan jöttünk majd leülünk egy nyugágyra és alszunk egy kicsit. Olivér el is alszik én viszont nem. Csak hallgatom a zenét ami most valamivel jobb. Nézzem az eget és gondolkozom a következő lépésen.  Leszállunk Londonba majd ott felszállunk a vonatra ami a csallaguton át Franciaországba vissz. Onnan pedig egész Európa. Menekülés. Mi lesz ha ránk találnak? Lelövöm más választásunk nincsen és ezt tudom. Vagy Byron vagy én. Nincsen "arany" középút. És mi van ha engem ölnek meg? Olivérnek a rendőrségre kell mennie valószínűleg nem kap majd büntetést  mivel Anglia legnagyobb drog báróját buktatja le. Nem akarok most erre gondolni, de sajnos kell. Mi lesz Szikivel? elárult így ő is arra a sorsra jut majd mint a főnöke. elárulta a barátságunkat amit nem tudok neki megbocsátani. Itt tört el a mécses. Az első könnycsepp már elő is bújt és sírtam. Olivér erre felébredt és magához ölelt. Nem bírom ezt a terhet. Nem fogom bírni.