Álom,vagy valóság?

Felébredtem. Nem is tudom,hogy hogy álmodthattam ilyet.Mellettem Krisztián édesen szuszog. Itt kéne hagynom,hiszen annyiszor bántott már,még ha nem is fizikailag csak szavakkal.Szavakkal, aminek fültanúja volt Olivér,a legjobb barátom és a lakótársunk egyben. Elég jól kijövünk.Épp reggelizni indultam,hiszen fantasztikus illatok szállnak a konyhából.Ezek szerint Oli itthon van.
-Jó reggelt!-köszöntött a fiú.
-Viszont!-köszöntöttem én is a Szőkeséget.
-Mi jót álmodott a Hercegnő?-kérdezett becenevemen szólítva.Igazából most el kéne mesélnem neki hogy mennyi minden zagyvaságot álmodtam?
-Hát Szőkeség ha te azt tudnád...-mosolyogtam,mikor előjöttek a pillanatképek jó hosszú álmomból.
-Mond már.-kérlelt.
-Úgy volt,hogy egy gyilkos,kis szajha voltam.Mindenkivel lefeküdtem aki szembe jött velem az utcán,persze képletesen értettem....-elmagyaráztam neki az egész történetemet,majd egy nagyot nevetett buta álmomon.
-Huuu és én is közte voltam?-még mindig röhögve bámult,és úgy csinált mint akit érdekel a mondandóm.Eközben meghallottam párom köhögését és épp a fürdőszoba felé tartott. Utána szaladtam.Ma van a 23. születés napja.
-Nagyon boldog szülinapot Kicsikém!-mondtam neki,s közbe átkaroltam derekát,fejemet pedig a hátára fektettem.
-Kössz.-mondta cinikusan.
Erről van szó.Mostanában annyira visszahúzódó,zárkózott,de csak az én irányom felé.Talán kihűlt a kapcsolatunk?Vagy talán az a baj,hogy még nem feküdt le velem? Nem tudom,de azt pontosan tudom,hogy a mai ajándéka Tőlem tetszeni fog neki.De először
Olivérrel elvisszük egy diszkóba.
-Mit veszel fel?Mert én arra gondol...-félbeszakította a mondatomat a Barátom majd dühösen válaszolt.
-Nem mindegy az neked?Különben is csak Oli kedvéért megyek el,nem pedig a te kedvedért.
Megint tűrök.El sem megyek.Teljesen felesleges.Azért,hogy még ott is az oltásokat hallgassam felesleges.
-Szöszi!-mentem át barátom szobájába ki épp öltözött és egy szál boxer takarta gyönyörűen kidolgozott testét.-Csak azt akarom mondani, hogy nem megyek sehova.Meguntam hogy folyton megbánt.-motyogtam sírva
-Jajj Hercegnő..Én a helyedben már rég meguntam volna és kiraktam volna a lakásunkból.Tudod hogy melletted vagyok,de ma van a születésnapja és elmegyek vele.Ha hazaértünk rögtön lelkizek veled,oké?-mondta mosolyogva.Csak bólintottam,jelezve hogy nem haragszom amiért elmegy.
                 Egyedül vagyok itthon,unalom űzés képpen megnéztem pár filmet.Nem nagyon tudok figyelni a jelenetekre,hiszen az van a gondolatomban,hogy most ugyan kivel csal meg.Igen volt már rá példa,és amikor rákérdeztem még csak nem is tagadta sőt, büszkén felválalta,de akkor is tűrtem,mert szerettem.Agymenetemet a telefonom rezgése zavarta meg.Oli írt.

"Nem akartam h tőlem tudd meg de tessék,remélem most már kirakod a szűrét"

Az  SMS mellé egy képet is csatolt,amin épp falják egymást egy szőke cicababával.Elkezdtem a zokogást,pedig nem is értem hogy miért.Tudtam hogy ez lesz.Csak jöjjön haza! Olyan gyorsan megy,mint ahogyan jött.Teltek múltak az órák a semmit tevéssel,majd egy nyílt az ajtó és egy meg rémült Olivért tárult elém....