7.fejezet

Reggel egy autó motorjának zúgására keltem fel. Várjunk autó, itt? Felálltam az ágyból. Olivér még aludt így óvatosan csináltam ezt. Kinéztem a kis ablakon és a legjobb barátomat láttam kiszállni a kocsiból, de mellette pedig ott ült, ő. A volt főnököm, Byron. Elmondta. Sziki elmondta. Oda szaladok Olivérhez. Mikor felébredt csak annyit mondok pakoljon. Valaki az ajtót veri.
- Ha kész vagy menny ki a hátsó ajtón. - kérem - Ha egy lövést hallasz és nem én jövök ki menny el. Menny el és ad fel Byron Lopez-t, mint angol maffia vezér, és Szikszai Pétert gyilkosságért
Ez után megcsókoltam majd a kezébe adtam egy fegyvert. A másikat pedig megfogtam én. Kimentem. Kinyitottam az ajtót, és ott állt ő. A szokásos szerelés volt rajta. A szemüvegét levette és rám mosolygott.
- Ash, még mindig olyan rohadt jó nő vagy - mosolygott perverzen majd magához húzott és megcsókolt.
Hagytam hogy csókoljon, de mikor ellengedet megtöröltem a számat.
- Mit akarsz itt? - kérdeztem
- megölni, tudod most én dolgozom Byron-nak - magyarázta és becsukta az ajtót és megforgatta a fegyverét
- Azt hittem a legjobb barátom vagy - közöltem gúnyosan
- Tudod, drágám.....nekem már nem csak egy barát voltál - itt beletűrt a hajába - én szeretlek Ashley
- Akkor miért akarsz megölni? - kérdeztem érzelem mentes hangon
- Nem tudom - itt magához húzott - hogy utána én is halott leszek, és a pokolban együtt lehetünk
- Tudod én a pokolban Napóleon-nal fogok haverkodni nem...veled - szűrtem ki a fogaim között az utolsó szót - nem egy árulóval
- Jajj, Ashley.......egy jó dugás kéne neked....olyan amilyen velem volt. - tűrt bele a hajamba
Nekem pedig ekkor lett elegem. Meg kell ölnöm. Fáj de meg kell tennem. Most vagy soha. Nem fog menni. Éreztem, hogy egy könny csepp folyik le az arcomon. Megfogtam a fegyveremet, és a lábába lőttem. Elesett. Majd a kezébe.
- Én nem akartalak megölni. - szaladok. De egyszer csak éles fájdalmat érzek a lábamba.
De akkor is szaladok. Olivér áll megelőttem a kocsival én beszállok majd elindul. A lábamat nézzem. Folyik belőle a vér.
- Be kell vigyelek a kórházba - mondja
- Nem, menny kelet felé, ott hajóra szálllunk és vissza megyünk Európába - magyarázom
- De a lábat...
- Olivér, nem egy golyót szettem már ki magamból és másokból
- Miért Európa? - kérdezte
- Mert ott biztosan nem keress majd, azt hiszi délnek megyek floridába - válaszolok
Egyszer csak megáll egy benzinkútnál. Kötszert és a táskát veszem elő. A vécébe megyek ameddig tankol. Bemegyek az egyik fülkébe és már csinálom is. Az ollóval benyúlok a golyóért. Felkiáltok fájdalmamban. De megcsinálom megint. Mikor a golyó kint van, megfogom és elrakom. Befáslizom a vádlimat, majd felöltözök.Egy mintás pólót veszek fel, és egy farmer mellényt, egy fekete farmerrel. elkapom a sapkámat, és egy bakancsot veszek fel. Felkapom a táskát amiben benne van a piszim. Kimegyek a wc-ből. odasétálok az autóhoz. Beüllők Olivér mellé.
 - Mehetünk? - kérdezi
A telefonom, lenyomozható, és az övé is.
- Ad ide a telefonodat - kérem
Megkapom, és kiszállok. Mindkettőt beviszem a női vécébe és berakom a szemetesbe. Az enyémbe beleírók egy üzenetet
Rohadj meg, Byron. Tudod nem csak neked van fegyvered. Rohadj meg Byron. Tisztán is gyilkos vagyok - A. 
Ezután, kikapcsoltam  telefont. 

*~*

- Szeretlek Ashley - súgta a fülembe Olivér 

- Én is - csókoltam meg, neki lökött a kabinunk falának. A hajón vagyunk vissza Angliába. Lefektet az ágyra. Majd így tovább a többit pedig megtartom magamnak. 

6.fejezet

Ma van a tesóm születésnapja. Vagyis 3 napja már itt vagyunk. Lecseréltem a telefonomat, és minden lenyomozható dolgot. Megtapogattam a mellettem lévő helyet, de Olivér nem volt ott. Kimentem a konyhába és ott volt. Ott ült a pultnál és evet valamit. Odamentem majd hátulról átkaroltam. Megpuszilt. 

- Ma van a tesóm szülinapja - jelentettem ki 

- Elmegyünk - jelentette ki 

- De..

- Nincsen de - jelentette ki

- Olivér, én nem csak azért jöttem el a családomtól, mert ezeket csinálták, engem nem igazán szeretnek - mondtam neki 

- Ha ez rossz szó is lesz rád elmegyünk - közölte majd megpuszilt 

- Mennyi az idő? - kérdeztem 

- Dél - mondta 

- 2-re megyünk - mondtam majd bementem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, és megmostam magamat. A törölközött magam köré tekertem, majd elővettem a haj szárított és elkezdtem a hajamat szárítani. Néhány napja kaptam egy üzenet miszerint nem kell ajándék csak magamat hozzam. Reménykedik. Vár. Jó ideje nem láttak. Mikor megszáradt a hajam, kimentem a szobába. Fekete fehérneműt húztam, és fekete harisnyát, fekete ruhát, amelynek a felső része csipke volt. Néhány kiegészítő, és Fekete telített talpú. Mikor kiléptem a barátom is készen volt már. 

- Ebbe tudsz  járni? - kérdezett a cipőmről 

- Igen - mosolyogtam rá 

- Menjünk - kulcsolta össze az ujjainkat. Bezártam a raktárat. Majd beültünk az új kocsiba. 

- Biztos nem jön el - hallottam egy  hangot , és akkor beléptünk, a kezünkben az út közben vett borral. 

- Ki nem jön el? - kérdeztem 

Ekkor mindenki minket nézet. Jason, a bátyám a szülinapos mosolygott. Odajött és megölelt

- Hiányoztál, Ash - mondta ű

- Byron? - kérdeztem  a másikról 

- Konyha, Byron szakács lett és ő főz. 

- Milyen szép lett a házunk - röhögtem kínomban 

- Tudom, de most gyere bemutatlak a nejemnek - fogta meg a kezemet, de én még Olit is fogtam 

Kimentünk a kertbe ahol még több rokon volt. Egy buli. Egy családi össze jövetel. Ez ami nekem nem volt soha. Egy nagy kerek asztalhoz mentünk, ahol egy szőke, vékony és magas lány ült. Ki volt sminkelve, de nem olyan erősen. Süt a csajról hogy bölcsész szakra jár. 

- Lucy, bemutatom a húgomat Ashley-t - mondta a bátyám. Na erre anyám felnézett. A tekintetében megláttam az utálatot. Ideje rátenni egy lapáttal. 

- Anya, de hiányoztál - mondta gúnyosan - apa hol van? Csak. nem a nénikémmel? 

- Ashley vegyél vissza - szólt rám 

- Rég nem parancsolsz nekem - közöltem vele flegmán 

- Bemutatom a barátomat, Olivért - néztem újra a bátyámra 

Kezet fogta és Oli leült, de én bementem a házba. Még mindig nagy. Elég nagy. Felmentem a lépcsőn, és beértem a szobámba. A régi szobámba. A falak vérvörösek.  A képeim is ott vannak. A régi legjobb barátnőm, Emily és én voltunk a legtöbb képen.De volt kép az exem-mel is. A könyveim. oda mentem a polchoz. A zabhegyező, és az F.B.I rejtélyei. Ezeket olvastam a legtöbbször. Régen profilozónak készültem. De mára engem kéne profilozni. Felemeltem a matracomat. Ott volt még a joint. Visszaraktam a a matracot. 

- Éreztem hogy itt leszel - hallottam meg egy nem túl kedvelt hangot 

- Mit akarsz, Emily? - kérdeztem gúnyosan 

- A barátságunkat - közölte és még ott állt 

- Az 3 éve elveszett, mikor közöltet hogy egy barom vagyok és ez nem fog menni - mondtam gúnyosan - egyébként miért is vagy, itt? 

- Byron, a pasim - közölte 

- Szóval sikerült behálóznod - röhögtem 

- Mivel foglalkozol? - terelte témát

- Titok, menny ki a szobámból - mondtam majd becsuktam az ajtót 

Haza karok menni. Mindenki engem nézz. Anyám annyiszor bántott, hogy ez bárkinek fájna rajtam kívül. Fázok, pedig nincsen hideg. Ideges vagyok, és reszketek. Eddig sosem volt ilyen bajom. Valaki szólt. A késért nyúlok. Nem látná senki. Nem Ash nem lehet. Végig nézek az állítólagos családomon. Mindenki beszélget. Olivér már hazament, mert fáradt volt. Elmegyek. Nem lehet. Nem gyilkolhatok. 

- És valaki halott rólunk Európában? - kérdezte tőlem Byron 

- Soha, senki se mesélj el semmit, mert a végén mindenki hiányozni kezdd - válaszoltam 

- Hemingway? - kérdezte 

- Sallinger - válaszoltam. Remegek. Ölnöm kell. Az elmém, fegyverért kiállt. 

- Haza megyek - mondtam 

Volt aki köszönt, de én elindultam. 

Odamentem az egyik, kurvához. Olyat teszek amit eddig még sosem 

- Mennyi egy menet? - kérdeztem 

- Veled? - nézett rajtam végig 

- Igen - válaszoltam 

- 12 dolcsi pere óra - mondta majd megfogta a seggemet. Elhányom magamat. 

- Jól van, cica - húztam magam után egy sikátorba. Neki lökött a falnak, és a combomat fogta, rám mosolygott majd lehajolt. Fújj, na ezt nem. Fogtam egy téglát, a szemetesből majd leütöttem. Rúgtam, majd megint leütöttem. Mikor már meghalt, körbe néztem. Egy autó volt a sikátor végében. Odavittem a nőt. feltörtem majd beraktam. A téglát kidobtam az utcára majd elindultam. 

Mikor beléptem Olivér ott állt és engem nézett. Véres voltam. 

- Sajnálom - ennyit tudtam kinyögni 

. Sajnálod?  - kérdezte gúnyosan 

- Nem, nem sajnálom - nevettem gúnyosan - nincsen lelki ismeretem Olivér 

- De van, csak valahol nagyon mélyen 

- Hazudhatsz magadnak, de én ismerem magamat - röhögtem fel kínomban 

- Angyalom, te nem ilyen vagy - suttogta 

- De, ez vagyok...én, rosszul voltam mert nem öltem - mondtam és odaálltam elé 

- Mindig melletted leszek - mondta majd megcsókolt 

- Öltem - mondtam ki 

- Tudom, de szeretlek és nem tudlak elengedni - mondta és megcsókolt megint