A látogatás

Amikor megláttam azt a személyt az ajtóban,akit soha,semmilyen körülmények között még csak a számra sem akartam venni a jövőben,annyira megijedtem,hogy hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal.A testem hirtelen elkezdett remegni,odafagytam a kanapéra és a szívem kihagyott egy ütemet.
-Mégis mi a francot keresel itt te marha?-mondta Olivér,s közben nekiment Krisztiánnak.-Hogy képzelted azt,hogy megvered a haverjaiddal azt a nőt,aki ott volt melletted,minden hülyeségben,aki mindenét odaadta volna érted?Hogy képzelted?-fogta még mindig V nyakú pólóját a Szöszi.
-Megérdemelte...-volt barátom mondatára betelt a pohár. Ő viselkedett úgy velem ,mint egy utolsó útszélivel,Ő csalt meg számtalanszor és még meg is veret.
-Mégis mivel érdemeltem ki?-álltam fel,és mentem közelebb hozzá,ám Ya Ou megfogta a kezemet,amivel jelezte,hogy ne menjek tovább.
-Te is tudod!-értelmetlenül álltunk egymás előtt,á nem bírtam tovább a tehetetlenkedést.
-Nem,nem tudom-mondtam cinikusan.
-Több hónapon keresztül éltünk együtt,több hónapon keresztül nem történt köztünk semmi a csóknál a több,így gondoltam rád férne egy kis huncutkodás-mondandója végén Olivér az orra alá gyűrt egyet,amit Krisztián viszonzott is,ám amikor ez a csttanás megtörtént hirtelen Ya Ou elengedte a kezemet és Ő is beütött egyet exem szeme alá.Én pedig nagyon megijedtem,hogy most a három fiú konkrétan az én hibámból verekszik,hogy odasiettem hozzájuk és szét akartam Őket szedni,ám mielőtt ez megtörtént volna,Én is kaptam egyet és hirtelen minden sötét lett.





*Ya Ou szemszöge*

Amikor az a disznó megütötte Ashlyet,már sokadjára,akkor Olivérrel szinte egyszerre kezdtünk el ordítozni vele , amit nem nagyon tűrt így elszaladt,de barátom utána kiabált.
 -Szaladj is te köcsög-mondta,Én pedig eközben próbáltam ébresztgetni kezemben lévő lányt.
-Semmi jel?-kérdezte aggódottan,ami szinte természetes.
-Semmi-néztem rá majd rögtön tudta mit kell csinálni.
-Menj,vidd le a kocsihoz,Én addig a táskájába szedek össze ruhákat meg össze szedem az iratait,telefonját-adta ki az utasítást Oli,amivel maximálisan egyet értettem és engedelmeskedtem neki.Kivittem Asht a kocsiba majd beültem mellé és gondosan bekötöttem és magamhoz húztam,eközben barátom is meg érkezett és már indította is a kocsit.Célba vettük a kórházat, de a nagy dugó miatt több,mint egy óra alatt értünk oda a viszonylag közeli épülethez.Amint leparkoltunk Olivér hozta a táskát én pedig a sérültünket.Semmit nem mozdult azóta,de az megnyugtatott,hogy a pulzusa jó volt.Ha valami történik vele,nem bocsájtom meg magamnak!Amikor bementünk az épületbe,megcsapott az a tipikus "kórház szag".Egy nővérke rögtön a segítségünkre sietett és már hívott is egy orvost.A fiatal szakember nagyon barátságos volt és Ashlyet már vittük is a viszgálóba.
-Mi érte ezt a fiatal hölgyet?-kérdezte a doki tőlem és Olivértől.-Több ütést kapott a tegnap éjjel,akkor szédült és nem evett semmit,majd ma is kapott egy viszonylag nagy ütést-ránk nézett az orvos,gondolom azt hitte,tőlünk származik az ütés.
-Uram,nem Mi vertük meg-mondta Oli aggódva.
-Akkor megnyugodtam-nagyon rendes ez az orvos,örülök neki,hogy Ő lesz az Angyalkámnak a kezelője.
Hosszú várakozások után már Ashlye magához tért,de azt mondták,hogy bent tartják pár napra.Örülök neki,mert így legalább meg gyógyul,de nem örülök,mert így nem láthatom a nap minden percében,hisz' azt nem engedik,hogy bent is aludjak vele.Pedig szívesen megtenném.
-Ya Ou,hoznál nekem egy pohár vizet?-kérdezte egy lágy,női hang,aminek hallatára a szívem hevesebben kezdett dobogni.
-Persze Szépségem!-elmentem,majd hoztam neki a kért innivalót,majd odanyújtottam neki.Mivel késő délután volt,így Ő már a kórházi ágyán feküdt és infúzió lógott aprócska kezéből.Annyira sajnáltam és olyan szinten fájt,hogy erről Én is tehetek.Ha lehetne,most én feküdnék ott,ahol most Ő,hogy levegyem a válláról ezt a fájdalmat.
-Figyelj! Annyira sajnálom,hogy Én is tehetek erről az egészről,hogy azt el nem tudom neked mondani-mondani valóm közben simogatta az arcom,s közben pityergett.
-Olivér be sem jött?-terelte a szót,bár rájöttem,így nem sikerült neki leállítani.
-Ne terelj,légyszíves.De amúgy itt volt,csak mondtam neki,hogy menjen haza mert megy éjszakára dolgozni.-Szóval,kérlek ne haragudj rám de..-mondtam volna de megint félbeszakított.-Nézd már meg a szememet,szerintem van benne valami és olyan rossz.-Te nő komolyan...nem hagyod hogy végig mondjak egy szöveget.-mondtam neki neki mosolyogva.Odahajoltam a szeméhez,hiszen csak így láttam a szemében lévő kis piszkot,de neki más volt a terve.Megfogta a lelógó nyakláncomat és húzott magához. Megcsókolt.Nem mondom,hogy nem esett jól,hiszen nagyon jól esett,ráadásul viszonoztam is.A levegő hiány szétválasztott minket,de homlokunkat összetapasztottuk és mosolyogtunk.Tudom,hogy most nagyon gyenge,de nagyon bele gabalyodtam ebbe a leányzóba és a jelek szerint Ő is belém.Végre.
             Már egy hete bent van Ashley a kórházban,Én pedig minden nap bemegyek hozzá.A kapcsolatunkat megbeszéltük,miszerint együtt vágunk neki a jövőnek.Épp otthon készítettem neki a bolognait,hiszen az volt a kérése,hogy vigyek neki,amikor megrezdült a telefonom.SMS jött tőle.Kíváncsian nyitottam meg az üzenet rublikát,de a szöveg,ami fogadott,nagyon nem tetszett :
Kérlek gyere most a kórházba,félek,SIESS!!!!!!!

*Ashley szemszöge*



Reggel keserves kínokra ébredtem.A bordáim fájtak,a testemen a különböző színekben pompázó sebek nagyon égtek és nagyon gyengének érzetem magam.De a sírásnak vége,menni kell dolgozni,hiszen nekem nem adatott meg az a szerencse (vagy nem szerencse),hogy a szüleim eltartanak.Jó a kapcsolatunk de szeretnék teljes mértékben a saját lábamra állni.Mellettem Ya Ou meg édesen szunyókált,a világért sem akartam felkölteni.Annyira aranyos volt tőle a tegnap éjjel,hogy megfürdetett,felöltöztetett és még át is hozott az Ő szobájába.Ahogy keltem felfelé,hirtelen annyira megszédültem,hogy vissza kellett ülnöm az ágy szélére mert ha nem teszem,elesek.
-Hova mész?-kérdezte a fekete hajú fiúcska mellettem.
-Dolgozni!Tudod,valakinek azt is kell-válaszoltam rekedtes hangon.
-Dehogy mész te sehova!Mindjárt felhívom apát,hogy nagyon beteg lettél és ugorjon be helyetted.Én meg elviszlek az orvoshoz.-jelentette ki nagyon határozottan.Nem volt választáson,beleegyeztem.Most nagyon nem esne jól,ha ilyen állapotban látnának a vásárlók.Visszabújtam mellé,Ő pedig magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre.Annyira jól esik a közelsége.
-Feküdj,Én addig hozok be neked valami fincsi reggelit.
-De megyek és segítek!Minden reggel te csinálod a reggelit.-kérleltem a lehetetlent.
-Megígérem,hogy ameddig lábadozol ki mindent megteszek azért,hogy neked semmiben ne keljen megerőltetned magad.-a mondata hallatára elcsillant a szemem,majd egy apró könny lecsordult az arcomon.Velem még soha,senki nem volt ilyen.Krisztián sem.
              Ya Ou kiment ennivalót csinálni,addig én csak feküdtem és gondolkoztam.Mennyire máshogy végződött volna a tegnap este és a ma reggel.Eközben megérkezett a reggeli.
-Ezt mind nekem szándékoztad?-utaltam a rengeteg kenyérre és az üveg nutellára a tálcán.
-Enned kell,nehogy lefogyj!- mondta édesen.
-Nem bírok ennyit megenni!-nyafogtam.
-Na jó besegítek..-mondta nevetve.Ő megette az összeset,viszont Én egy kiskanál nutellát benyomtam,hiszen imádom,de azon kívül egy falat nem ment le a torkomon.
-Hát Angyalom,azt hittem,hogy jobb étvágyad lesz.-mondta elkeseredve.
-Van neked és az a lényeg.-mondtam neki mosolyogva,közben pedig egy puszit hagytam arcán.
-De ilyen nincs!Akkor mond meg, hogy mit csináljak és megteszem.-mondta annyira gondoskodóan,hogy megsajnáltam.
-Figyelj! Nagyon aranyos vagy,hogy mindent meg akarsz tenni értem,de nincs rá szükségem,nagykislány vagyok már,tudok magamra vigyázni.-mondtam neki nyugodtan,s közben simogattam az arcát.
-Tegnap este valahogy nem az jött le,hogy tudsz magadra vigyázni,de nem érdekel amit mondassz,amit ígértem,betartom!-fogta meg a kezemet,miközben végigmondta mondandóját.
       Elmentünk felöltözni,hiszen nemsokára mennünk kell az orvoshoz.Nem vagyok az a "hagyjatok engem az orvossal nincs nekem semmi bajom" fajta ,ezért rögtön belegyeztem.Kimentünk a nappaliba,majd meg kellett állnom 'pihenni' és leültem a kanapéra mert nagyon megszédültem.Eközben Olivér jött ki a szobájából mosolyogva,de amint meglátott megtorpant egy pillanatra,majd rögtön odajött
és megkérdezte,hogy mitől nézek ki így.
-Ezt mégis ki művelte veled?-kérdezte nagyon ingerülten.Nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem és elkezdtem neki mesélni a tegnap estét.Nem mertem a szemébe nézni,ezért a földet néztem.
-Tegnap Ya Ouval megbeszéltünk egy randit,majd ahogy szálltam ki az autómból megragadott egy erős kar és bevitt egy kis kunyhó féleségbe.Ott odakötöztek egy székhez és elkezdte rugdosni,ütni,verni.Aztán jött a legrosszabb.A ruháimat kezdték el szagattni rólam,ami többé kevésbé sikerült is nekik.Nem történt meg a dolog de utána szavakkal kezdtek el bántani.Megaláztak annyira,amennyire csak tudnak.De akkor valahogy megérkezett Ya Ou és gyorsan elvitt onnan.-mondtam végig sírva,majd mondandóm végén felnéztem a dühös Oli szemébe.
-Ashley-guggolt le hozzám.-Kik voltak ezek a barmok?
-Krisztián és társai...-mondtam nagyon halkan.
-Kicsoda?Adok neki,Én megvédelek!-mondta nagyon idegesen.Látszott a szemében a gyűlölet.Felállt majd elindult az ajtó felé majd kinyitotta azt,de ott egy váratlan személy fogadott minket...