5.fejezet

Elindultam a fürdőbe, magamon éreztem a tekintettét miközben mentem. A fürdőbe levettem a ruhámat, de a fegyveremet előhagytam. Beálltam a zuhany alá. Megmostam magamat, majd betekertem magamat. Kimentem a szobába és felöltöztem pizsibe. Mikor kimentem Olivér ott ült, ahol hagytam és tévét nézett. A fegyverhez hozzá sem nyúlt. Szeretem. Még magamnak is nehéz bevallani. De érte bármit megtennék. Leültem mellé, mire ő megfogta a kezemet, együtt néztük a tévét.  Valakit ma kivégeztek. egy ilyennel kivesebb mint én. Halálsor. Régen mindig ez lebegett előttem.Gyáva voltam. De ma már nem félek mert tudom hogy megérdemlem.
- Mesélj magadról - hallottam meg Olivér hangját
- Tessék - kérdeztem vissza
- Meséld el, hogyan lettél gyilkos - kérte
- Biztos akarod, nem egy boldog történet - mondtam neki
- Biztos
- Akkor kezdem az elején, megszülettem meg minden. Jó gyerek korom volt egészen addig ameddig nem lettünk gazdagok, a szüleim sosem voltak itthon, a bátyáim pedig már csajoztak. Sokat voltam egyedül de ez nem érdekel senkit. Mikor  13 lettem, valaki drogot adott el nekem. Pontosabban LSD-t. Akkor voltam  beállva először, de azt sosem próbáltam többet mivel elég durva dolgokat képzeltem. Természetesen füveztem ahogyan azt teszem néha a mai napig. A Kokaint sem vetettem meg. 14 évesen már nem voltam szűz, egy 18 éves sráccal voltam együtt először, bevallom nem sokra emlékszem. A jegyeim nem voltak túl jók. De ez nem érdekelt senkit. 16 évesen gyilkoltam először. Először az akkori pasimat öltem meg, megcsalt nem is egyszer én  meg be voltam szívva és.....és nem gondolkoztam. Megöltem. Nem kereste senki így nem történt velem semmi. De mikor haza mentem megtettem magammal ezt. - mutattam a kezemre - a hegeim. öreg barátok vagyunk már mi a pengével. Mikor 17 lettem, ekkor már sorozat gyilkosnak lehet nevezni. Több mint 3 ember élete szárat a kezemen. A szüleimet utáltam. 18 évesen rajta kaptam a nagynénémet apámmal. Anyám testvére apámat szopta le éppen. Jó kis család nem? Mikor ezt megláttam, egyből elkezdtem kiabálni, de persze apám elmondta miért is vagyunk gazdagok. Mert anyám is mindenkivel kavart. Ekkor jöttem el. Londonban éltem. Egyszer megöltem egy dílert, ekkor kaptam munkát Byron-tól. valamikor találkoztam Szikivel a legjobb barátommal. Ma már elég sok embert öltem meg, de egyik sem volt ártatlan. A szüleimmel azóta nem beszéltem csak a bátyáimmal.
Mikor befejeztem Olivért néztem. A kezemet elengedte és magához húzott , de kezemet nézte. A vénáimat nézte.
- Sosem szúrtam magamba heroint, ha annak a nyomát keresd - közöltem vele
- Oké, nekem ez sok időre van szükségem - közölte és felállt
- Oli.......én...
- Mi te??? Biztos majd megölsz mikor alszom - kiabált rám - Ashley én.....én nem tudom mit csinálják. Értem én hogy nehéz gyerek korod volt, deeee
- Dee, mi??? Elhagysz? Akkor indulj - sírtam és kiabáltam - de akkor nem tudlak megvédeni.
- Nem is kell a segítséged - kiabált vissza ű
- Nem? Akkor menj el mert nem akarom látni ahogyan megölnek
- Miért?
- Mert szeretlek te barom - kiabáltam rá
Ekkor azonban megcsókolt. Úgy csókolt mintha másképpen nem kapna levegőt.
- Én is szeretlek - suttogta
Ekkor azonban én csókoltam meg.
- Kérsz enni valamit?
- Nem - válaszoltam majd leültem a kanapéra.  A telefonom jelzett valamit. SMS

Feladó: Ismeretlen
Megtalállak és akkor neked véged Ashley - B.

- A kurva életbe! - kiabáltam
- Mi baj? - kérdezte Olivér
- Ez - adtam neki a telefont
- Ez mit jelent? - kérdezte értetlenül
- Azt, hogy ha nem leszünk mozgásba, neked meg nekem nem lesz öregkora - közöltem vele, és sírtam.
Sírtam mert gyászoltam a jövőnket. Olivér csak magához húzott és megcsókolt.

4.fejezet

- És hová megyünk? - kérdezte mikor fel állt
- Az Államokba...de ott viszont nem ölhetek meg senkit, szóval erre vigyáznunk kell - mondtam
- Mi, te embereket öltél? - kérdezte és olyan hülyén nézett
- Igen, Olivér szerinted téged csak úgy kötöztelek meg? - kérdeztem vissza és kinyitottam az ajtót, ő ment elől én pedig mögötte
- Ez.....durva, és hogy voltál erre képes? - kérdezte hitetlengedve
- Könnyen -  feleltem
Ment előre nem nézett semmerre láttam, hogy még mindig nem hiszi el,  én se hinném ha nem én csináltam volna. Hihetetlen, talán hogy egy ilyen fiatal lány mire képes? Mikor felértünk mondta haza meggy és pakol, én bólintottam és elindultam a szobámba. Elővettem a fűvemet, erre volt most szükségem.......drogra. Az első szál volt a héten. Mi van velem? Alig öltem meg valakit, ez így nem jó. A héten alig éltem nemi életet mert nem akarom őt megcsalni. Szeretem. Beismertem. Neki és magamnak is. Hihetetlen. Sosem voltam még szerelmes. Vagy is voltam még egyszer általánosban. Akkor még senki nem tudta mi lesz belőlem. Mikor megöltem az első három embert ez lebekett a szemem előtt: "halálsor", ekkor jöttem el az államokból. Itt nem hallhatok meg, de egyszer elfognak vagy nem? Sorozat gyilkos lettem akinek kell gyilkolnia? Nem tudom. Ha valami zseni lennék biztos tudnám. A fű kezdett hatni, kezdtem ellazulni. Igaz nem annyira igazából csak úgy szívtam hogy jól érezzem magamat. A képre nem vihetek fel egyet sem. Milyen kár! De le kell szoknom, Oli kedvéért és azért mert a Maffiát kell majd kijátsuzanom. Byron is olyan mint én, drogozik, nem fél ölni és lefekszik bárkivel. Igazából vele kéne járnom. Elővettem a telefonomat majd tárcsáztam egy olyan számot amit fejből is tudtam
- Szia - köszönt nekem
- Elmegyek, Olivel - mondtam neki
- MI?? MIÉRT? - kérdezte értetlenül
- Sziki, én szeretem őt, és....és nem tudom megölni - közöltem vele és elindultam a szekrényem felé
- Ezt a mondtatod azt hittem nem hallom tőled - mondta gúnyosan
- Sziki, mi nem sokársa indulunk ha kijönnér a reptérre - kértem
- MIért? Hogy nézzem, hogy veszítem el a legjobb barátomat? - kérdezte értetlenül
- Hiányozni fogsz - mondtam és elővettem egy köteg ruhát
- Te is, Ash.....de most megyek, látlak még - szinte láttam ahogyan mosolyog
- Látsz még - ezután kinyomtam
Elővettem a böröndömet,beleraktam minden ruhámat, ami most rajtam volt az levettem és felvettem egy másikat. Egy fehérujjatlan inget vettem fel egy leopárd mintás ruha föle, a hajamat kiengedtem és megfésültem. felvettem a fekete sapkámat, és a napszemüvegemet. Kivittem a szobámból a cuccaimat, felvettem a Conversemet, és elindultam. bezártam a lakást és elindultam. Az úton Olihoz végig gondolkoztam. Mi lesz ha nem akar velem jönni, akkor megkapja más a feladatott és megölik. Megölik. Már a gondolattól meghalok. Valaki is így érzett mikor megöltem a szerelmét? Nem tudom. Mikor odaértem Oli házához ő már ott ült a ház előtti lépcsőn.
- Azt hittem már sosem jössz - mondta köszönés képen, és odajött és megcsókolt
- Azt hittem gyülölsz - mondtam és megöleltem
- Sosem tudnálak gyülölni - suttogta a fülembe
Erre megcsókoltam.
- Az sem zavar, hogy gyilkos vagyok?
- Nem, és nem is fog - mondta és megcsókolt én pedig a felegekben jártam

A reptéren hiába vártam Sziki nem jött......a legjobb barátom, nem jött el. Elárulva éreztem magamat. És nem csak így volt, nem tudtam de ő lesz az aki majd a jövőben a legtöbben ártani fog nekünk.

A gépen, én Oli válára dőlve aludtam.  Vagyis próbáltam. Nem tudtam aludni, mert féltem. Féltem Byron-tól, és  a slepjétől...mi lesz ha ölnöm kell? Megint? De most nem azért félek mert elveszek egy ember életet hanem azért mert a szőke előtt kell ezt tennem. Ez soha nem történhet meg. Sziki. Nem köszönt el tőlem, és van egy olyan érzésem, hogy nem mondott el nekem mindent. London. Itt éltem mióta elhagytam Amerikát. Most elhagyom ahz otthonomat. Detroit-ba megyünk. Ott van egy raktáram berendezve, tele fegyverrel, és mindenel. Nem megyek el a bátyám születésnapjára. Újra csalódni fognak bennem, de már hozzászoktak. Semmi kedvem nézni a szüleim pofáját, amint hazudnak egymásnak is. A nagynénémet amint sovárog apám után, mindig úgy a Fateromat mint egy oroszlán aki védi a területét. A bátyáim ezt nem látják, miért is látnák? Sosem lógtam ki a családból. Gyilkos vagyok, lehet, hogy valamilyen szinten nem illik bele.
- Min gondolkozzol ennyire? - kérdezte a szerelmem
- Semmin - mosolyogtam és megcsókoltam
Olyan jó volt megcsókolni. Ő nekem a drogom. Ha nincs velem meghalok. A fejemet a vállára hajtottam és aludtam

- Üdv,a főhadiszálásomon - mondtam mikor kinyitottam az ajtót
- Aztaaaa - enyit tudod mondani

3.fejezet

Mikor elszakadtunk egymástól, Oli elment azzal a mondattal, hogy este 7-re jön. Én csak mosolyogtam mint valami hülye. Becsuktam az ajtót majd leültem a kanapémra és elővetem az éppen olvasott könyvemet, hiába vagyok gyilkos imádok olvasni. Éppen J.D.Sallinger Zabhegyező című regényét olvasom, tudjátok szívesen felhívnám Sallinger-t és dumálnék vele mert állati jó fej tag lehetett. Holden pedig olyan mint én. Hülye és laza. Öregem ezt a szót használja minden mondatnál és nekem tetszik. Nem akarok belemenni az elemzésbe de nagyon jó könyv.Miután olvastam egy kicsit elindultam aludni.
Mikor reggel felkelletem láttam, hogy jött egy üzenetem
Várom a ma estét, Angyalom 
Nem nehéz kitalálni ki küldte. Mosolyogtam, és éreztem valamit a hasamban. De vajon mit? És hirtelen izgatott lettem, na jó mi a fene van velem?
Elindultam ki a konyhába, ettem egy nuttelás kenyeret, majd leültem tévézni. A híreket néztem, hátha innen is le kell lépnem, de nem nem voltak velem kapcsolatos hírek. Elindultam  a   fürdőmbe zuhanyozni, mikor kész lettem kifestettem a körmeimet. Végül pedig sminkeltem. Elindultam a szobámba öltözni, egy fehérnemű szettet vettem fel, majd egy fehér ujjatlant vettem fel, mintás szoknyával, és egy kötött ujjatlan kardigánt, cipőnek pedig egy Converse-et, Néhány kiegészítőt majd megcsináltam a hajamat. A táskámba elraktam a telefonomat, és a pénzem, a napszemüvegemet felvettem, és elindultam. Utam Byron egyik díleréhez vezetett, mivel kifogytam a fűből.

- 100 font - mondta
- Tessék - adtam oda neki
- És Pain, tudom hogy te nyírtad ki tegnap Gomez-t - kiáltotta utánam
- Az ki? - néztem rá hülyén
- A tegnapi díler akit kinyírtál - mondta és mosolygott
- óóóóóó
Elindultam haza, és a házam előtt már ott volt Oli
- Szia - csókoltam meg
- Angyalom - mosolygott rám
Beültem mellé, ma végre eljön az idő. Nem húzhatom tovább, hiszen kezdek valamit érezni, de csak kezdek.
És ez nem lehet szerelem.
- Milyen volt a mai napod? -kérdeztem
- Egész jó, dedikálásom volt - mondta
- Egyébként milyen könyvet írsz? - kérdeztem
- Éhezők Viadala trilógia( itt nem Collins írta a könyvet, szerk.) - mondta
- Azt olvastam - mosolyogtam
- Nem akarod, hogy a tiéd legyen a harmadik könyvből az első - nézett rám
- De - örültem meg

- Milyen volt a film? - kérdezte
- tetszett - válaszoltam majd hozzá bújtam, ő pedig átkarolt amitől nagyon boldog lettem, és izgatott, és valamit éreztem a hasamban, és mosolyognom kellet. oké Ashley mi van veled?
- Haza viszlek - mondta
- Gyere  be - kértem és végig simítottam a hasán
- Miért van az hogy nem tudok neked nemet mondani? - tette fel a költői kérdést és elindultunk


Mikor beléptünk a házba én a konyhába mentem kivettem a fegyveremet, elindultam, ő az ebédlőbe állt, én pedig mögé. Gondolom megérezte a fegyvert  a fejénél, és a nevemet kiabálta mire én felnevetem. Gondolom rájött hogy ki vagyok.
- Örülj, hogy nem kés van nálam, tudod van egy pont a hátba ahol a szívet és  a tüdött is áttudom szűrni - meséltem neki
- De félre ismertelek - mondta nekem gúnyosan
Erre én felnevettem. Mondtam neki induljon a pincébe. Megtette. Ott leültettem egy székre. Megkötöztem és leültem vele szembe. Levvettem a kardigánt és a kiegészítőket.
- Miért, Ash? - kérdezte
- Ha egyszer gyilkolnál megértenéd - közöltem vele
Elővettem a pengémet mivel az ereit akartam felvágni először.
Odaálltam elé.
- Ne mozogj annál rosszabb lesz - mondtam neki
- Várj, mielőtt meghalok tudni akarom, ki az aki meg akar öletni? - kérdezte
- Nem tudom én csak a végre hajtó vagyok - mondtam szárazon
A pengét rányomtam a kezére, de elhúztam de valahogy nem tudtam rányomni, nem volt szívem? Nekem még van olyanom? Megpróbáltam megint de nem sikerült
- Szeretlek - suttogta
Bennem pedig megállt minden. Szeret. Én is szeretem. Ezért nem tudom bántani. De megpróbáltam újra, de nem sikerült......nem megy
- Elindultam a pisztolyomért ráfogtam, de nem tudtam meghúzni a ravaszt. Miért?
- Nem tudlak megölni, mert szeretlek Oli - mondtam
- Tudtam - erre megcsókolt
- De ha nem ölsz meg......, akkor te halsz meg? - kérdezte
- Lehet, de menekülnünk kell, holnap indulunk - közöltem vele, és megcsókoltam
Boldog vagyok. Végre boldog.